Idézetek♥
Nap idézete!

 
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Kisebb animáció:)

  [katt]

 
(''v'')
 
♥☻☺Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.☺☻♥
 
 
 
 
○◘"És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. Azt sem tudtam, hogy várok rád, de mire eljött a csütörtök éjjel, már megértettem. És te is tudtad."○◘
 
:):)
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
 
Idézetek3

"Fényből

Fényből szőttem vak álmaimat,
Ragyogtak, mint a csillagok.
Holdtűztől égő néma ének 
Az álmaidban ott vagyok.

Ragyogó csillag hulló csillag!
A lehetőség benne áll.
Álmaim régen szétfoszlottak.
Csillogó szemed csukva már.

Holnaptól kértem jó tanácsot:
Mindennek vége, mit tegyek,
"Keresd a helyed! Bízva bízzál!" -
Szólt az Isten és nevetett.

Árván maradtam, fény sem ér már.
Kihunytak mind a csillagok.
Lehet, hogy késő Vagy tán siettem?
Sajnos most sem veled vagyok."

( Kliegl Diána )

 

 
"Petra alszik

Megrázta magát a hajnal,
bíbor köntösét szélesre tárta.
Petra édesen aludt az ágyban,
ma egy boldogabb ébredés várta.

A múlt, mint egy sötét viharfelhő,
bántotta gyönyörű lelkét és ráterült,
de kisütött a nap, sugarát szórta,
a gonosz felhő a pokolban elmerült.

Ragyogott a szeme, ahogy ébredt,
kezét fogtam és boldogság terült szét,
szétszakadt a mocskos átok,
és értelmet kapott a szív és a lét.

Esett az eső, mikor megszülettél,
lombjukat áztatták a fák,
de az nem eső volt, a mennyország sírt,
mert elvesztette legszebb csillagát..."

( Márk Miklós )

 

 
"Két szív között

A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod, hogy eljött ez a nyár is...
Hallod-e, hallod-e, kedves?

Fogd le a szíved, zárd le a szádat.
A nyár a fénybe hullott alázat.
Csitt, csitt... Légy engedelmes...

Forró a szél, hozzád nem enged. -
Köztünk a mély jázminlehelet...
Érzed-e, érzed-e, drága?

Az úton százszor elakadnak,
akik egymás felé rohannak,
nézve a hold sugarába...

Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...

Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves..."

( Somlyó Zoltán )

 

 
"Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
De mit tegyek, ha nem érinthetlek szellőként,
Sem friss forrásvízként, s nem vethetek rád óvó
Árnyékot, mint dús lombú fa?
Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott
Ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a
Hangommal vagy a kinyújtott kezemmel.
Lehet, hogy mire az érintés eljut hozzád, a testem
Már régóta az enyészeté.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak,
És az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó.
A szó, amely túl van a tér és idő határán és a
Csendből forrásozik."

( Biegelbauer Pál )

 

 
"Elkísérlek

Hallgasd!
Hallgasd a csendet,
Ott van, benned.
Mélyen, ősi egészben.
Hallgasd és érezd,
Ahogy áramlik ereidben a véred.
Az élet,
Színei szépek,
S a fények,
Mint sugárzó utak, fekete lyukak.
Spirális rendszerek -
Űrben bolyongó magányos szellemek.
Lépek feléd,
Vezetsz?
Engedd meg, hogy elkísérjelek."

( Ecsedi Éva )

 

 
"Nem gondolsz rám

Nem gondolsz rám, ha nem vagy velem.
Bár elhiszed még, hogy hiányzom,
De szemed mást mond nekem.

Valami elmúlt, valami megszakadt.
Egy pillanat volt, mely elszaladt.

Nem akarom hinni, hogy így van,
A remény még fülembe súg,
De a szív már érzi, tudja,
Ami szép volt, már csak múlt.

Szeretném hinni még szerelmedet,
Szeretném a csodát érezni még,
De nekem ennyi jutott,
S ami volt, nem is kevés!

Mint mikor visszanéz a Nap,
Mielőtt sötétség ölel körül.
Mint amikor egy pillanatra
A vihar elcsendesül.

Mint amikor egyszerre hallgatunk egy társaságban,
S azt mondjuk angyal jelent meg a szobában.
Olyan volt az a pár varázsos pillanat.
Mire felismertem, már elszaladt.

Most, mint kibontatlan ajándék
Marad meg az emlék.
Magam sem tudom,
Milyen boldog lehettem volna nemrég.

Az ígéret, mi a dobozban maradt,
Megváltoztatta volna sorsomat."

( Komáromi János )

 


 
"VELED LENNI

A büszkeség elfáradt bennem
s nem érdekel az érvelés,
hadd üljek le, és szóljak csendben,
ahogy beszél a szívverés.

Nagy szavak nem jönnek majd számra,
csak nézni vágylak hallgatag,
sok sebemet nem veszem számba,
nevetek - hallom hangodat.

Csak egyszer még, s úgy lássam lelked,
ahogy az Úr megalkotott,
s szóljak hozzád, mint elfelejtett
jó baráthoz, ki rég halott.

Feledni, mit azóta éltem,
amit tudok, s mindent, mi ért,
lelkesülni egy semmiségen,
és sírni, nem tudom miért.

Szeretni jött földre az ember,
és ki ne adná boldogan
pár ilyen megszerezhetetlen
percért mindazt, mi hátra van,

mikor minden keserűségre,
minden kín, mit szerelme ád,
lelkében tombol, tűzben égve,
s egy nő lelkébe ömlik át?

Ádám apánk! Nagyot hibázott
benned Emberi Lényeged,
mikor választott hiúságod
tudást a boldogság helyett!

Mert a boldogság mi más volna:
nem tudni, mi a félelem,
s élni, Évádat átkarolva,
tudatlanul s szerelmesen.

De hisz semmivel nincs ez másképp;
minden elvész e földtekén:
ifjúság, haza, honi tájék,
ártatlanság és hű erény.

Amíg miénk, nem tartjuk sokra,
csak akkor ejtünk könnyeket,
csak akkor siratjuk zokogva,
ha mindörökre elveszett."

( José Eusebio Caro - Dobos Éva ford. )

 


 
"Jó, jó... jó nagyon

Ez a szerelem él és létezik
Önállóan, magától lélegzik
Erősödik és egyre növekszik,
Élet vízébe mártózva fürdik.

A valóság ez, én nem tagadom,
Teljes szívemmel várom, akarom.
Sokat nem, csak önmagam adhatom
Teljes lényed magamba fogadom.

De olyan régi álmok élednek,
Mit a feledés fátylai fednek,
Ezek már szinte hihetetlenek,
Hogy akár életre is kelhetnek.

Olykor pedig azért is féltelek,
Megleltelek, el ne veszítselek,
Görcsbe rándul bennem itt a lélek,
De hozzám simulsz... szeretsz, szeretlek.

Én azt eddig sosem hittem volna,
A szeretetnek lenne túlzása,
De most, hogy átjárhat sok szava,
Elég elsöprő az áradata.

Igaz, bármit alig tudok róla,
Esze kedvességét csak úgy zúdítja,
Én, ki szeretetért imádkozok,
Magamba most mennyit fogadhatok? 

Mást nem, én csak azt az egyet tudom,
Szívem teljes mértékben kitárom,
Újra és újra szabadon áradjon,
Az éltető szeretet átjárjon."

( kérésre név nélkül )

 

 
"Elképzelem

Elképzeltem
egy percet,
s most körülfonja testem.
elképzeltem
egy estét,
egy éjt,
egy reggelt,
s nincs oly másik perc,
hogy mindezt elfelejtsem.

Elképzeltem
veled az álmom,
veled a reggelt,
veled az éjt,
az estét,
a percet,
s pont oly tökéletes,
mint magamnak képzeltem.

S már nem képzelem
reggelünk,
álmunk, éjjelünk,
esténk.
Nem képzelem,
hogy hozzámérsz,
lassan,
titokban,
szavakban,
csókban,
nem képzelem,
mert nem kell elképzelnem:

Tiéd az estem,
hajnalom,
éjem
meztelen testem
nappalom.
Tiéd a kedvem,
a rímem.
Tiéd vagyok,
mert tiéd
a szívem.

De mégis,
Ha hiányzol
Titokban
Ezt mind elképzelem."

 

 
"Haikuk

Gyönyörű dallam,
ha lelked a lelkemmel
egy húron pendül.

Könnyeim hullnak:
gyöngybezárt emlékeim
hová gurulnak?

Sosem láttalak.
Arcod mégis ott ragyog
szemem tükrében.

Nem hallottalak.
Hangod mégis ott zenél
lelkem mélyében.

Hömpölygő folyó
papírhajón sodorja
emlékeimet...

Asszonyok sorsa:
életet adni, fájni,
hervadva halni.

Halk hárfafutam:
behunyt szemeim mögött
lepereg múltam.

Boldogan mennék
hozzád, ha te várnál rám
boldogtalanul.

Kölcsönkértem a
kabátod, hogy közelebb
legyek bőrödhöz.

Hiányzik nekem,
hogy én is hiányozzak
egyvalakinek.

Csordogáló csend.
Csak cseppecskék csillannak
csillagtalanul.

Csended betakar.
Gyönyörűség halk dala
pendül az éjben."

( Szabolcsi Erzsébet )

 

 
"Mert szemben ülsz velem...

Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
és nincs mellette az enyém,
ahogyan megszoktam a fotográfiákon
és előszobák tükörén;

mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam
látom az idő nyomait
s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;
a szívem elfacsarodik.

Ha nézne úgy szemem, ahogy huszonöt éve
s te akkor az vagy, ami ma:
sose találkozunk! Egymást észre se véve,
nem lelünk egymásra soha!

Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már
olyan, amilyen ma: fehér,
lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál
feküdni, ha leszáll az éj.

Véletlen ennyi kell esélyek milliárdja!
hogy minden idők végzetes
egyetlen egyeként bírjalak, azt kívánva,
egyetlen egyedként szeress?

Mert szemben ülsz hol is? Míg én itt egymagamban
nézek vissza és kérdezek
mint a célzóra, ha a golyó visszapattan,
sebet én kapok, éleset.

Mert szemben ülsz, Ne üljünk másképpen mi sosem már,
csak egymás mellett, szorosan,
mint a régi nyitott ülésen az utaspár,
ha jéggel jött a szélroham.

Üljünk mindvégig úgy, mint emlékszel még, barátném?
akkor, repülve, szánon, ott,
Sásdon, a hóviharban! tűrjem csak ustorát én,
mellemre vonva homlokod.

Szálljunk mindvégig így, hisz a szomj úgy lobog még,
ha itt, vagy csillag-messze vagy,
hisz csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék,
hogy megtaláljalak."

( Illyés Gyula )

 

 
"AZTÁN

Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füleid tövéhez.

S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?!" - újra, újra.

Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél."

( Váci Mihály )

 

 
"Rólad...

Ma rólad szeretnék írni,
Hol vagytok szavak?
Félek, ezen az éjszakán,
Az álmok is alszanak.

Csak én vagyok ébren,
Bennem a magány dalol,
Talán messze-messze,
Te már alszol valahol.
És álmodsz is, tán rólam,
De reggelre elfelejted,
Érzed, egyre közelebb
Hoznak hozzám,
A rohanó percek.
Aztán újra ellop a zord idő,
Helyetted fakó álmok jönnek,
Tiéd ajkamon minden mosoly,
Tiéd szememen a könnycsepp.
Nélküled, csak csend vagyok,
Nélküled, csak remegés,
Arra, hogy mennyire szeretlek,
Ezer szó is kevés..."

( Veres Judit )

 

 
"Tavasz 

Hosszasan néznéd kibomlott haját
ahogy a párnán szétterül,
bőrének illata millió virágból
árad és izgat szüntelenül.
Szemében csillan a reggeli napfény, mely
egyre csak hív és hívogat,
pezsdíti véred, szítja a lángot és
nevetve suttog titkokat.
Ajkait este kacéran nyitná s
lophatnál mézes csókokat,
öledbe ülne s rád nevetne,
kuncogva hallgatna bókokat.
S mit nappal felszított, benned ég estig,
szüntelen kínzó vágyadat;
hűvös éjjeleken hozzád simulva
forróvá tenné ágyadat.
Nevetve játszana nap mint nap véled
mint egy szeszélyes kamasz,
ilyen lenne, bizony mondom néktek,
ha nő lehetne a gyönyörű tavasz."
 

 

 
"Egymásra lelt...

Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak ujj meg ujj
és kar meg kar, majd ajk meg ajk:
több kellett válaszul.

Földmély-lakó kis állatokként,
ha fény gyúl hirtelen,
hogy búna minden porcikánk
éjedbe, szerelem!

De kint és fönt maradunk egyre
s valami egyre hív.
Testünkben csillag-messzeségben
izzik a szív és a szív."

( Illyés Gyula )

 

 
"Rózsadal

Ez a rózsa a hóban
félig fagyottan,
félig halottan
mit akar még?

Sötétpirosan,
alvadt vérrögként,
fehér hólepedőn
kire vár még?

Ezt a rózsát a hóban
holnapra talán
már sehol se lelem,
fagy szele görgeti, tél hava temeti,
eltűnik, akár egy késő szerelem."

( Ozsvald Árpád )

 

 
"ÚTON VAGYOK S NEM VAGY VELEM...

Úton vagyok s nem vagy velem,
Jó angyalom, szép kedvesem,
De jól tudom, lépésimet
Híven kíséri szellemed.
Csak azt tudhatnám, édesem,
Minő alakban jársz velem?
Tán e szellő vagy, mely illattal
Röpül hozzám s játszik hajammal?
Az alkony pírja vagy talán
Amott az ég boltozatán?
Vagy tán az esti csillag, mely
Reám ezüst sugárt lövell?
Vagy a madárka vagy, ki ottan
Úgy megdalolgat a bokorban?
Vagy a kicsiny virág vagy itt,
Ki úgy veti rám szemeit,
Mikéntha mondaná: óh törj le,
És vígy magaddal, tégy szívedre!...
Mondd meg nekem, súgd meg nekem,
Melyik vagy, édes kedvesem?"

( Petőfi Sándor )

 

 
"Kérdések

Hol vagytok, nappalok, hol vagytok, éjszakák?
hol vagytok, álmok, hol vagytok, virágok?
hol vagyok én, hol vannak mások?
hol van a világ, hol van a kéz?
hol van szép szemed, hol van a méz?

hol vagy?... Te..."

( Őri István )

 

 
"Zene melyet veled hallgattam

A zene, amelyet veled hallgattam, több volt, mint zene,
A kenyér, mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér.
Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett
Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér.

Kezed, mely egykor az asztalon és az ezüstön pihent,
Ujjaid, melyek átfogták a poharat,
nem hagytak nyomot-e tárgyakon..
Érintésed mégis örökre rajtuk marad.

Mert a szívem ott mozog közöttük mindig,
S áldottá tette őket kezed s szemed,
S szívemben az emlék örökre marad már -
Ismertek ők téged egykoron, s maradnak mindig Veled."

 

 
"Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz."

( Dsida Jenő )

 

 
"KI VAGY?

Ki vagy? Nem tudom.
Nem látom arcodat.
Szemed? Nem a te szemed:
a világ meleg csillogása.
Karod? Nem a te karod:
hatalmas erők ölelése.
Mosolyunk,
nem a mi mosolyunk:
valami messzi fájdalomé.
Csókunk,
nem a mi csókunk: valami örök lobogásé.
Fúj a szél, mozdul az ág.
Közénk lebben a boldog szomorúság.
Ki vagy? Nem tudom.
Nem látom arcodat.
De ha majd menned kell,
megáldom utadat."

( Lakner Tünde )

 

 
"De jöjjön bár a bánat, nem éri föl a drága örömöt,
mit kurta perc ád, ha látom őt,
kulcsold kezünket szent igével össze,
a szerelemölő halál hiába ágál, -
elég ha most enyémnek vallhatom!"

( Shakespeare: Rómeó és Júlia )

 

 
"Veled vagyok

Érzed, ha gondod, bánatod van,
szólok hozzád, veled vagyok,
mint én is meghallom bajomban
hozzám szivárgó sóhajod!

Nélküled élni nem tudok már,
lásd, ha távol vagy, ha közel
- édes bájad körül lobog bár -
keserű mámorod ölel.

Kik összeforrottunk a bajban,
tilosban ( s bűnben-mondanák a
a szentek!) megleljük-e majdan
a közös kegyelem szavát?

Megleljük-e, Veled keresném
étlen is ítéletnapig!
Míg ránk gyújtja e képtelen fény
hűségünk gyémántholdjait."

( Garai Gábor )

 

 
"Hiába imádlak, hiába szeretlek,
Más nézi tüzét a ragyogó szemednek.
Elűzted az álmom, mert másé az ajkad.
Tiéd volt a szívem, de te nem akartad.
Fáradt az én lelkem, boldogtalan vagyok.
Talán elfeledlek, talán belehalok."

 

 
"Fáj olyat szeretni, akit nem érhetsz el,
aki szinte azt se tudja, hogy létezel!
Tudni, hogy más is szereti, olyan aki el is érheti!"

 

 
"Hótündér

Szép Kedvesem,

Ha elnézel a távolba,
a hóban mindent meglátsz,
ami fontos és szükséges,
mert abban minden egyesül
és minden visszatükröződik.
Tisztán, mint a hó,
mert belőle származik
és Hozzád talál.
Ha egy csepp leesik az égből,
útközben hópehellyé válik
és kedves arcodon hűs sugárrá olvad,
az én voltam
puhán, tisztán és fehéren,
mint a szentek és az angyalok,
akik csak jót tudnak tenni,
akik tudnak szépen énekelni,
hogy aki hallja, boldog legyen.
Az én énekem
a sorok,
amelyek Neked üzennek
az érzések,
melyeknek nem szükséges távolság,
hogy Hozzád eljussanak,
a csók,
melyet én adok Neked,
ha szép kezed homlokodhoz érinted.
A hó én vagyok
és Te vagy
a hó mi vagyunk
az esőcsepp mi vagyunk
a sarjadó fűszál mi vagyunk
az édes gyümölcs mi vagyunk
az avar mi vagyunk
a világ mi vagyunk
egymásnak
magunknak
nekünk
értünk
általunk
örökké...

szép hó, kedves hó
melegbarna szemű tó
piros arcok, pajkos mosoly
Szép Kedvesem, ne légy komoly

szép hó, kedves hó
az élet játék
s játszani jó
játsszunk hát,
amíg lehet
ne számoljuk
a perceket

szép hó, kedves hó...
szép hó, kedves hó...
szép hó, kedves hó..."

( Őri István )

 

 
"Védelmedben
(részlet)

Bukdácsolásaimban hozzámszegődtél híven:
viszed fél terhemet;
ernyő és fészek a kezed: szelíden
elsüllyeszt és befed -
szép szárnyaidra vettél, hibátlan, tiszta ívben
lendítsz a zeg-zugos világ felett."

( Csorba Győző )

 

 
"Üzenő

Amikor a fák égig érnek,
és meséket mondanak a tündérek,
akkor gyere...

amikor a hold fényesen világít,
s a bársony-éj utolsókat ásít,
akkor gyere...

amikor a harmatcsepp énekel,
s rá messzi-szellő felel,
akkor gyere...

amikor Isten lejön közénk,
s minden, mit hozott, a miénk,
akkor gyere...

amikor győztél a sötét éveken,
s, ím, valaki Neked üzen,
akkor gyere...

várlak,
Kedvesem..."

( Őri István )

 

 
"Virágcsokor

A szerelem Hóvirág,
mikor hideg télt követve
kidugja fejét, a napot követelve,

A szerelem Tulipán,
mikor a tavasz ébredezik
bízik abban, hogy észreveszik,

A szerelem Rózsa,
mikor nyári éjszakákon
sejtelmesen kinyílik a szirma,

A szerelem Orchidea,
szerelmesek között a vágy,
az érintés, az élő szerelem záloga,

A szerelem Fagyöngy,
mikor csók a jutalmad érte,
szívedbe igaz érzelem költözik,
- mondd! - hát nem megérte?"

 

 
"Olyan vagy nekem

Olyan vagy nekem kedves,
Mint éjszakában a csillagok.
Mint éjszakai égen a Hold.
Világítasz nekem, fényed ragyog..

Olyan vagy nekem kedves,
Mint nappalnak a fénysugár.
Mint nappali égen a Napkorong.
Meleget adsz, szerelmed sugárzod.

Olyan vagy nekem kedves,
Mint hűs víz a patakban.
Mint hűs víz, mi testem hevét nyugtatja.
Lágy simogatással, titkaim kutatja.

Olyan vagy nekem kedves,
Mint virág a réten fű között.
Mint virág mi nékem virít.
Szépségedben gyönyörködök.

Olyan vagy nekem kedves,
Mint méz, mely édességével csábít.
Mint csorgatott méz ajkamon,
Ha csókod kapom vágy kábít.

Olyan vagy nekem kedves,
Mint a legszebb lepke ki hozzám repül.
De jaj! Elszállt a lepke már nem látom.
Akkor én ezt az egészet csak álmodom."

( Ecsedi Éva )

 

 
"Hol szerethetlek, szabadon

Innen gondolok rád.
Tudatom legmélyebb kútjának alján
játszadozom a lehetőség variációival.
Szeretlek, kötöttségek nélkül, szabadon.
De felfelé kapaszkodva a kútgyűrűk érdes
falán, megcsappannak a változatok,
s a külszíni világ szigorú rendje
erkölccsé nyesegeti zabolátlan vágyaimat.
Elküldi hozzám követét, hogy oktasson:
hazugságokra ne építsd érzelmeid házát,
mert bizony megroppan az, ha tükörbe nézel.
Ahol álságos a te lakod fundamentuma,
ingatag ott a reá rakott pompa.
Ne szakítsad másra a szomorúság függönyét,
mert megöli boldogságodat a lopott öröm
Szégyent éget lelkemre a napfény.
Bűntudatot ad őrzőmül az ég.
Idekint fegyelmezett, hű szolga vagyok,
ám néhanap lustán elheveredek
tudatom legmélyebb kútjának alján,
hol szerethetlek kötöttségek nélkül, szabadon.
S innen gondolok rád."

( Hámori István Péter )

 

 
"... A szerelem vagy a szabadságomból fakadó, vagy semmilyen. A
szabadság csak egy birtokviszony megteremtésére ad lehetőséget, a
valóság birtokviszonyára, ami így hangzik: "Én a Tied vagyok". Ez a
létezés. ... Odaadottnak lenni annyi, mint szeretni. A szabad létező
csak akkor van, ha szeret. Ha meg akarom szerezni a másikat, ha azt
akarom, hogy ő az enyém legyen, tragikus tévedés áldozatává váltam.
A másik csak úgy lehet az enyém, ha ő, a benne ragyogó szabadságában
úgy dönt, hogy nekem adja magát, ha ki tudja mondani: "Én a Tied
vagyok". És ez csak és kizárólag az ő döntése lehet. Szabad és
önkéntes. Ebben a döntésben kiteljesedik, valóságos és boldog lesz,
tekintet nélkül arra, hogy én hogy viszonyulok hozzá. A másik
szeretetéért semmit sem lehet tenni. Ezért kiszolgáltatott mindenki,
aki szeret. A másikkal való kapcsolatért viszont lehet tenni. Tenni
a létezés legmerészebb tettét - odaadni magam a másiknak, kimondani
az egyetlen valóságos birtokviszonyt teremtő szavakat, a szeretet, a
létezés varázsigéjét: "Én a Tied vagyok".
A szerelem ajándékát akkor kapjuk, ha a létezésnek már semmi más
eszköze nincs ahhoz, hogy a szeretetlenségünkből kimozdítson. Amikor
a magány börtönébe zártan (ahová a félelemtől menekülve, a
biztonságot keresve egyedül és kizárólag mi magunk kulcsoltuk be
magunkat) már a reménye is elszállt annak, hogy a másik embert
észrevegyük, a másik emberre figyeljünk. Egy mindent átható érzést
kapunk, elemi erejűt, ellenállhatatlant, amely lerombolja a
biztonság, a védettség falát és kinn találjuk magunkat a valóságban
mezítelenül, védtelenül, kiszolgáltatottan és boldogan. Beíratott
minket az Isten a szeretet iskolájába."

 

 
"Csillagok találkozása

... Csak az az ember emelkedhet csillagmagasságokig, aki szeret;
csak az találkozhat csillag társával, akit szeretnek. Ha két ember
egymásra talál, végtelenné tágul a tér, elmosódnak a tengerek,
hegyek, sivatagok körvonalai; öröklétnek tűnik az idő, melynek
egyetlen valóságos része: a pillanat. Ugyanazt látják a világból,
amit a csillagok a földre tekintve. Lágyabbá válnak a színek,
kellemesebbé a hangok, a vasziliko (Görögországban honos nagyon szép
és illatos virág; a lélek szimbóluma) illata betölti a mindenséget;
fogékonnyá, szárnyalóvá lesz a lélek, megduplázódik a tetterő. Ne
edd meg a szíved, hogy a csillagok közé emelkedhess!
...de ha szeretünk, és viszontszeretnek én ezt így nevezem:
csillagok találkozása.
Aki szeret, önként átlép egy másik, a tértől, időtől, világoktól
független dimenzióba, hogy ott találkozzék a szeretett lénnyel, aki
az ő kedvéért önként átlépett a tértől, időtől, világoktól mentes
dimenzióba.
Életet jelent a csillagok találkozása. Lemondás, fájdalom, keserűség
nélküli életet - boldog életet: az ember számára elképzelhető
legboldogabbat."

 

 
"Éjszaka

Nézem a csöndet
Óvatosan
Körülötted
Nem mozdulok
Nem merek
Ébren
Álmodom
Veled
Ugyanazt
Mi ketten
S mosoly csillan
Csukott szemedben
Tudom
Látom arcodon
Hogy most éppen
Nyakad csókolom
De hirtelen
Egy felhő átsuhan
Ajkad megremeg
S ijedten
Mozdul felém
Kezed
Semmi baj!
Elértél!
Itt vagyok
-Aludj csak
Suttogok
És tovább nézem
A sötétet
Feketét
Halvány fehéret
Kócos hajad
A félrecsúszott
Takarót
Gyűrött párnád
Rajtam pihenő karod

...Szeretlek-súgja Neked a Hold
...Mert én hallgatok
...S csendesen őrzöm
...Álmod és a pillanatot"

 

 
"Gyönyörű vasárnap...

Legszebb valóban az lenne,
Reggel karja átölelne,
Hozzám simulna a teste,
A lelke így ébredezne.

Lenne még több ezer este,
Mikor mellettem feküdne,
S minden baját elfeledve,
Mosolyogva rám nevetne.

Többet már nem kételkedne,
Igen. Ő van így szeretve.
Mert ha a sors így rendelte...,
Lesz sok szép reggel és este."

( kérésre név nélkül )

 

 
"FELESÉGEK FELESÉGE...

Feleségek felesége,
Lelkemadta kicsikéje!
Jer ide már az ölembe,
Mulassak veled kedvemre.

Szerettelek lyánykorodban,
Szeretlek most százszor jobban,
Nem százszor, de ezerszerte,
Ha meg nem haragszol érte.

Nem is tudja a nőtelen,
Mi az igazi szerelem;
Hogy tudná az istenadta?
Mégcsak akkor tanulgatja.

Nőtelen ember szerelme
Csak virág a kalap mellett;
S most a szerelem énnékem
Lélekzetem, szívverésem.

De boldogok is vagyunk ám,
Ugye, lelkem kis Juliskám?
Meg se' várjuk a halálunk,
Elevenen égbe szállunk!"

( Petőfi Sándor )

 

 
"ELSŐ SZERELEM

Virány a múlt, szorgalmatos méh
A hű emlékezet;
Meghozza méz gyanánt szívembe
Első szerelmemet.

Csak hozza is! mert az nekem haj,
Mindig mi jól esék;
Hiszen e prózai világban
Nincs más költőiség.

Mint iskolás fiú, gazdámnak
Lyányát szerettem én,
S boldog valék, mert a lyánykától
Viszontszerettetém.

Mint szeretett ő! az ebédnél
Tálalni ő szokott,
S mindenkor én elémbe tette
A legjobb falatot.

És uzsonnára kaptam tőle
Sonkát s más egyebet,
Mit szép szerével a kamrából
Kihozni lehetett.

Ha jött az este, s holdvilág volt:
A kertbe illanánk,
És ott a kertben, ottan várt csak
Az üdvek üdve ránk!

Csend volt; méláza a természet
Nagy ünnepélyesen,
Csak a békák kuruttyolának
A szomszéd réteken.

Mi e regényes helyzetben
Érzelgénk boldogan;
Mondók, hogy: ejnye, hogy süt a hold,
Be szép egy este van!

...Ah, szép idők! ti elmúlátok
És mindörökre tán,
Már nem terem számomra többé
Sem sonka, sem leány."

( Petőfi Sándor )

 

 
"Miféle földalatti harc

Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.

Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenképp halott vagy,
heversz, akár a föld alatt,
elárvult szürke hajjal,
kihamvadt sejtjeim között
az alvadó iszapban.

Így hittem akkor, ostobán
tűnődve, míg ma éjjel
gyanútlan melléd nem sodort
egy hirtelen jött kényszer,
az oldaladra fektetett,
eggyévetett az álom,
mint összebújt szegényeket
a szűkös szalmazsákon.

Mint légtornász, az űr fölött
ha megzavarja párja,
együtt merültem el veled
alá az alvilágba,
vesztemre is követtelek,
remegve önfeledten
mit elrabolt az öntudat
most újra visszavettem!

Mint végső éjjelén a rab
magához rántja társát,
siratva benne önmaga
hasonló sorsú mását,
zokogva átöleltelek
és szomjazón, ahogy csak
szeretni merészelhetünk
egy élőt és halottat!

Véletlen volt, vagy csapda tán,
hogy egymást újra láttuk?
Azóta nem találhatom
helyem se itt, se másutt!
Megkérdem százszor is magam,
halottan is tovább élsz?
Kihunytál vagy csak bujdokolsz,
mint fojtott pincetűzvész?

Miféle földalatti harc,
s vajon miféle vér ez,
mitől szememnek szöglete
ma hajnal óta véres?
A zűrzavar csak egyre nő.
A szenvedély kegyetlen.
Hittem, hogy eltemettelek,
s talán te ölsz meg engem?

Én félek, nem tudom mi lesz,
ha álmom újra fölvet?
Kívánlak, mégis kapkodón
hányom föléd a földet.
A számban érzem mocskait
egy leskelő pokolnak:
mit rejt előlem, istenem,
mit őriz még a holnap?"

( Pilinszky János )

 

 
"Üdvözlés

Ma újfent üdvözöl szívem
A szomorúság enyhiben.

Ma száll szerelmem bronzhajadra,
Mint holdsugár pajkos patakra.

Ma bús torokbul hull a szó,
Mint holt fölött a puskaszó.

Ma nem fogynék ki én a csókbul:
Galamb szemelne friss kacsókbul.

Ma ím elődbe térdelek,
Szerelmesen köszöntelek.

De férfiságom harcra int,
Csitítom, fölpattan megint.

S oly bús szívem, hogy még megöllek.
Nem ma, ne félj, ma üdvözöllek."

( József Attila )

 


 
"Fagyok jönnek

Fagyok jönnek sorban,
fehér dühű gárda,
mint a perec roppan
az esendők válla.

Nélküled hol laknék?
- megborzong a lélek -
Hajnaltüzes hajlék
a te közelséged.

Szemem elől vedd el
a tél-hideg tányért,
etess szerelemmel,
hogy ne legyek árnyék.

Szerelmünk tűztornyát
engedd betetőznöm -
kapcsold ki a szoknyát
az aranycsípődön."
 

"Miért?

Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden viharvert, árva tölgy előtt,
mért kell nekem az őszi csendre vágyni,
ha minden csalfa álmom összedőlt,
mért kell nekem a dombokat bejárni
s bujkálni mint az üldözött gonosz,
mért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat ostoroz.
Mért kell nekem elvágyni messze, messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
mért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat,
és mért kell minden szép emléket
fájó betűkkel a szívembe írni,
mért kell olyan nagyon szeretni téged,
csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni?

Mért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
s mért kell csak mindig rólad álmodozni,
ha nem szeretsz, miért?, miért?, miért?"

( Wass Albert )

 

 
"Csábítás

Ezüstfehér kígyóként kúszom fel a földről
lábaidon körbe-körbe, egyre feljebb.
Minden négyzetcentiméteredet meg akarom ismerni.

Mellkasodhoz érve beljebb vágyom:
a lelked kell.
Beléd hatolok, megtalálom.
Rátekergőzöm, körülfonom
és ott maradok ezüstfehér szalagként
örökre veled."

( Földeáki-Horváth Anna )

 

 
"Barna kislány szemének a lángja
Idetűzött szívem pitvarába,
Kis halacska szőke Tisza vizén,
Örömében akrát ugrok biz én.

Olyan az ő lelke, mint a rózsa,
De mint a fehér, tiszta rózsa,
Fehér rózsa az én babám lelke,
Fehér galamb az ő nagy szerelme.

Barna kislány, mikor megláttalak,
Bennem mindjárt nagy szerelem fakadt,
Megláttalak New York kávéházban,
Mint harmat kökörcsin-virágban.

Kacsintottam, barna kislány, neked,
De te ültél zordon férjed mellett.
Barna kislány, te a fényes hajnal,
Férjed pedig a fekete éjjel.

Színművészet a te hivatásod,
Barna kislány, magyar vagy te, látom,
Magyar az a fényes lelked neked,
Az isten is magyarnak teremtett.

Zordon férjed tojást evett, hármat,
Így titokban megcsípte a vállad.
Hej, titokban, te is mosolyogtál,
De hej, bizony, énreám gondoltál.

Beültetek aztán kocsikába,
S elmentetek egy nagy szállodába.
Igaz magyar szálloda volt az is,
Igaz magyar a lelked neked is.

Kiskapunál, hej, megálltam ottan,
Reszketett a szívem, rád gondoltam,
Rád gondoltam, remegő szívedre,
Fehér galamb, magyar szép lelkedre.

Rád gondoltam gondolsz-e most énrám,
Kis kezedet összeteszed mélán,
Megértetted-e az én lelkemet,
Mint a szellő a fényes felleget.

Fehér rózsa az én babám lelke,
Fehér galamb az ő nagy szerelme,
Barna kislány, ha te szeretsz végre,
Felrepülök a csillagos égbe."

( Karinthy Frigyes )

 

 
"Egy szó...

Amit tettél, s amit nem, ne bánd.
Ez életünk: két gyönge fonál
mit keresztbe font a sors, az ég,
s ki tudja még
miképp lesz teljes végzetünk.

Amit adtál, örökké enyém.
Bársony karokkal magadhoz húztál,
ajkad becézte ajkaim s ujjaid hajam,
nem voltam magam
csak Te voltál s görbe tükröd én.

Amit adtam, csak Tiéd.
Tőled mámorosan és telhetetlenül
ittam szomjazón minden rezdülést,
s mégis kevés,
mert a tűz még bennem ég.

Melledre borulva hallgattam szívedet.
Még most is hallom dobbanásait
s fülembe cseng mit véred zenélt,
dalolta énekét:
- imádj, szeress, s ne kérj... -

S nem kértem semmit én,
csak ajkam ízlelte forró bőrödet,
ujjaim reszketve járták testedet,
mit nem feled
soha többé hús-vér börtönöm.

S most kérek, ha engeded:
add a szívedet, add lelkedet
zálogba nálam, míg életünk útja
összefut újra...
s addig is mondd ki: szeretsz!"

 

 
"Szerelmes párbeszéd

Leány
Mind gonosz a pásztor: pásztor csalogatta Helénát.
Pásztor
Ment a pásztor után az okos Heléna magától.
Leány
Mit dicsekedsz, te gonosz?...Mondják, hogy a csók csupa semmi.
Pásztor
Mennyi drága gyönyör fér ebbe a semmibe mégis!
Leány
Megmosom a számat, kiköpöm belőle a csókod!
Pásztor
Megmosod a szácskád? Ideadd, hadd csókolom újra!
Leány
Szép dolog, ily fiatal lányra kivetni a hálót.
Pásztor
Mit dicsekedsz? Mint álom múlik el a fiatalság.
Leány
Még nem ért meg a fürt, még nem nyílt ki egészen a rózsa.
Pásztor
Jőjj az olajfa alá, sugok egy szót drága füledbe!
Leány
Nem megyek én, ismerlek, a múltkor is így csalogattál!
Pásztor
Jőjj no, a szilfa közé, hallgasd meg kis furulyámat!
Leány
Gyűlölöm a furulyát, csak menj, furulyázz te magadban!
Pásztor
Nem félsz, büszke, hogy Aphroditének bosszuja megver?
Leány
Bánom is én Aphroditét; csak Artemis áldjon, elég az!
Pásztor
Ó, ne mondj ilyeket, mert szörnyen rád veti hurkát.
Leány
Vesse csak: akkor is Artemis engem védeni fog majd.
Pásztor
Nem kerülöd ki Eróst; egy lány se kerülte ki még őt!
Leány
Elkerülöm bizony én; csak vidd te magadban igáját!
Pásztor
Félek, hogy nem is én, silányabb lesz szeretőd majd.
Leány
Ejhaj, mennyi legény szeretett már, egy se büvölt el!
Pásztor
Annyi után magam egy, jöttem könyörögni szerelmed!
Leány
Mit tegyek, édesem? A szerelem csupa bú s keserűség.
Pásztor
Nem bús, nem keserű, a miénk csupa táncos öröm lesz majd.
Leány
Azt mondják, retteg párjától mindenik asszony.
Pásztor
Azt inkább, hogy "nincs amitől rettegne az asszony".
Leány
Rettegek én a gyerektől s kínjától a szülésnek.
Pásztor
Artemis istennőd majd megkönnyíti szülésed.
Leány
Rettegek attól, hogy szépségemet el ne veszítsem.
Pásztor
Gyermekeidben a szépséged szebb napra derül még.
Leány
És ha tied leszek, illendőn te milyen hozományt adsz?
Pásztor
Mind az egész csordám, s erdőimet és legelőmet.
Leány
Esküdj meg, hogy nem hagysz el, ha betöltöm a vágyad!
Pásztor
Nem, soha, bárha magad kergetnél messze magadtól.
Leány
Készítesz nyoszolyát, építesz szép kicsi házat?
Pásztor
Készítek nyoszolyát, pásztorkunyhómban uralkodsz.
Leány
Mit mond majd az apám, mit mondok majd az apámnak?
Pásztor
Megdicsér az apád, ha nevem meghallja, s örül majd.
Leány
Mondd meg hát a neved!( Milyen édes néha a név is!)
Pásztor
Daphnis enyém, Lykidas az apám, felesége Nomaié.
Leány
Jónevű régi család, de bizony magamé sem silányabb.
Pásztor
Jól tudom azt: hisz apád maga a jómódu Menelkas.
Leány
Merre van az erdőd, nosza mondjad, melyik a földed?
Pásztor
Nézd, ahol ott az a pár gyönyörű ciprusfa virágzik.
Leány
Rágd a füvet, kecském! megnézem azt a kis erdőt.
Pásztor
Csöndbe legelj, tehenem! míg megmutatom kicsiny erdőm.
Leány
Mit művelsz, te gonosz? Mért nyúlsz mellemre kezeddel?
Pásztor
Gömbölyödik már két kerek almád: hadd tapogassam!
Leány
Zsibbadás vesz erőt rajta: viszed el kezed onnan?!
Pásztor
Mit félsz, drága leány? Amit én akarok, nem olyan rossz.
Leány
Nézd, árokba tepersz, szép tiszta ruhám csupa sár lesz.
Pásztor
Nem lesz sár aranyom: terítek alá puha gyapjút.
Leány
Jaj, mit akarsz? Övemet, jaj, mért oldod le csípőmről!
Pásztor
Ezt vetem ma első áldozatul Aphroditének.
Leány
Várj, nyomorult! Meglep valaki! Nem hallod-e? Szólnak?
Pásztor
Egymásközt suttognak a ciprusok ágai rólunk.
Leány
Meztelenül maradok: lásd, ronggyá tépted a szoknyám!
Pásztor
Új szoknyát, drágábbat adok majd érte cserébe.
Leány
Lám, fűt-fát megígérsz, ki tudja, mit adsz majd a végén?
Pásztor
Bár a lelkemet, életemet tudnám odaadni!
Leány
Artemis, könyörülj, hogy nem maradok csapatodban!
Pásztor
Aphroditének üszőt viszek, egy kis borjút Erosnak.
Leány
Szűzlány jött ide, jaj, már nem szűzlány megy el innen!
Pásztor
Nem szűzlány, hanem asszony:az én kis arany feleségem.

Így a titkos nász megesett, és két szeretők ott
egymásnak nótás szavakat vigadozva feleltek.
S így aztán a leány juhait ment őrzeni, földre
sütve szemét, szégyenlősen, de örülve szívében,
s ment a legény csordája után, betelve a násszal."

( Theokritosz - Babits Mihály fordítása )

 

 
"Csak téged szeretlek

Mert csak a te ajkad ont forrásvizet
Szomjas számra. Csak a te csókod
Gyógyíthat be üresen fájó hegeket.
A te érintésed gyújt lángra kiszáradt
Pusztákat, szárazságtól izzó tereket.

Mert csak a te lelked ölelhet körbe
Engem esténként. Csak a te szíved
Dobban értem hangosan dübörögve
A te hangod szólíthat minden hajnal,
Reggel, délben, este örökkön-örökre."

( Vaskó Ilona )

 

 
"Csak melletted

Csak melletted alszom nyugodtan
Melletted édes a reggel,
Melletted érzem a boldogságot.
Csak melletted ilyen kedvvel.

Csak melletted látom a szépet
Melletted érzem a jót
Melletted vagyok őrült,
Csak melletted tudom a szót

Csak melletted nyugszom meg újra
Melletted nincsen talán,
Melletted érzem, hogy élek,
Csak Melletted igazán!"

 

 
"Aludj Kedvesem!

Ne mozdulj, kedvesem, ha fáj!
Feküdj nyugodtan, itt vagyok!
Karom erős, megóvlak, tudod!
Ha jönnének érted csúf angyalok.

Mi az nekem? - hiszen ismersz!
Északon döntöttem a fát,
és térdre hullott előttem minden,
Az erdő és a nagyvilág!

Őrzöm az ajtót, aludj kedvesem!
Az infúzió halkan dobol.
- Emlékszel? - Ismerjük ezt a táncot! -
- Egyszer jártuk már valahol! -

- Ne bánkódj! - A hajad újra kinő! -
- Így is szép vagy! - hidd el nekem! -
- Nem sírok! - én nem! Csak a por...
- Aludj nyugodtan..., kedvesem!"

 

 
"Mert minden földi lélek

Mert minden földi lélek
valakibe
átszáll, mint illat, ének,
láng vagy zene;

mert minden élet annak,
amit szeret,
rózsákat mindig ad, vagy
töviseket;

mert április a lombnak
víg zajokat
s az alvó éj a gondnak
nyugalmat ad;

mert vizet a virágnak
az ébredő
hajnal, cinkét a fáknak
levegő,

s mert a keserű hullám
ha partra hág;
a földnek, rásimulván,
csókokat ád;

és; csüggve karjaidban
az ajkadon,
a legjobbat amim van,
neked adom!

Gondolatom fogadd hát -
csak sírni tud,
ha nincs veled s tehozzád
zokogva fut!

Vágyaim vándorolnak
Mindig feléd!
Fogadd minden napomnak
árnyát, tüzét!

Üdvöm gyanútlanul és
Mámorosan
Hízelgő dalra gyúl és
Hozzád suhan!

Lelkem vitorla nélkül
Száll tétova,
S csak te vagy végül
a csillaga!

Vedd múzsámat, kit álma
házadba visz
s ki sírni kezd, ha látja,
hogy sírsz te is!

S vedd égi szent varázskincs! -
vedd a szívem,
amelyben semmi más nincs,
csak szerelem!"

( Victor Hugo )

 

 
"Virágnyelv

Amarilisz  -  Büszkeség, költészet
Ambrózia  -  Viszonzott szerelem
Azálea - Vigyázz magadra, mértéktartás, törékeny szenvedély, Kínában a nőiesség szimbóluma
Bazsarózsa - Szégyen; Derűs élet, boldog házasság
Begónia - Légy óvatos!
Borostyán - Házastársi szerelem, hűség, barátság, ragaszkodás
Bükköny - Viszlát, elindulás, áldott öröm, köszönöm a szép időszakot
Ciklámen - Lemondás, búcsúzás
Csuporka - Szerelem első látásra
Eperfa - Te vagy az egyetlen, akit szeretek!
Fagyöngy - Csókolj meg; Ragaszkodás; Felülkerekedni a nehézségeken; A druidák mágikus növénye
Gardénia - Titkos szerelem; Aranyos vagy
Gyöngyvirág - Édesség, Szűz Mária könnyei; Visszatérés a boldogságba; Teljessé tetted életemet
Harangvirág - Alázatosság, szelídség
Hibiszkusz - Kifinomult szépség
Hortenzia - Köszönöm, hogy megértesz; Ridegség, szívtelenség
Ibolya - Szerénység
Ibolya (kék) - Óvatosság, hűség
Írisz - A barátságod sokat jelent számomra; hűség; remény; bölcsesség; bátorság; elismerés
Jácint (általában) - Játékok, sportok, sietség
Jácint (fehér) - Bájosság; Imádkozom érted
Jácint (kék) - Állhatatosság, tartósság
Jácint (lila) - Bocsánat, bocsáss meg, bánat
Jácint (sárga) - Féltékenység
Jácint (vörös vagy rózsaszín) - Játék
Kaktusz - Kitartás, állhatatosság
Kála - Szépség
Kamélia - Csodálat, tökéletesség, szerencse férfiak számára
Kamélia (fehér) - Csodálatos vagy
Kamélia (rózsaszín) - Vágyódom utánad
Kamélia (vörös) - Láng vagy a szívemben
Kankalin - Nem tudok nélküled élni
Kardvirág - Adj egy kis pihenőidő; Őszinte vagyok
Körömvirág, gólyahír - Kegyetlenség, szomorúság, féltékenység
Krizantém (általában) - Pihenés, nyugalom; Csodálatos barát vagy
Krizantém (fehér) - Igazság
Krizantém (sárga) - Mellőzött szerelem
Krizantém (vörös) - Szeretlek
Krókusz - Vidámság
Liliom (fehér) - Szüzesség, tisztaság, méltóság; Isteni veled lenni
Liliom (narancs) - Gyűlölet
Liliom (sárga) - A levegőben járok, Hamis és gyengéd
Magnólia - Nemesség
Mirtusz - Szerelem, a házasság héber jelképe
Muskátli - Butaság, ostobaság
Nárcisz - Önimádat, formalitás; Maradj olyan, amilyen vagy
Nárcisz (sárga) - Üdvözlet; viszonzatlan szerelem; Te vagy az egyetlen; Mindig süt a nap, ha velem vagy
Nefelejcs - Igaz szerelem; emlékek
Orchidea - Szerelem, szépség, finomság
Őszirózsa - A szerelem szimbóluma, finomság
Petúnia - Zárkózottság; méreg; Megnyugtat a jelenléted
Pipacs (fehér) - Megszilárdulás
Pipacs (sárga) - Vagyon, siker
Pipacs (vörös) - Elégedettség
Rózsa (esküvőkor) - Boldog szerelem
Rózsa (fehér és vörös együtt) - Egység
Rózsa (fehér) - Ártatlanság, tisztaság; Megérdemellek; Titok, csend
Rózsa (fehér, szárított) - Kívánt halál, erény elvesztése
Rózsa (karácsonykor) - Nyugtass meg, aggodalom
Rózsa (rózsaszín) - Tökéletes boldogság; Kérlek, higgy nekem
Rózsa (sárga) - A szerelem csökkenése, féltékenység, Próbálj meg vigyázni
Rózsa (sötét karmazsin) - Gyász
Rózsa (vörös) - Szerelem, szeretlek
Rózsa tüske nélkül - Szerelem első látásra
Rózsabimbó - Szépség és fiatalság, szerelemben ártatlan szív
Rózsabimbó (fehér) - Lányság
Rózsabimbó (vörös) - Tisztaság és kedvesség
Sarkantyúvirág - Leigázás, győzelem csatában
Szarkaláb (rózsaszín) - Megbízhatatlanság
Százszorszép - Egyszerű boldogság, tisztaság, ártatlanság
Szegfű (általában) - Vonzerő, asszonyi szerelem
Szegfű (bíbor) - Szeszély
Szegfű (csíkos) - Sajnálom, hogy nem lehetek veled, bárcsak veled lehetnék
Szegfű (fehér) - Kedves, ártatlan, tiszta szerelem, jó szerencse asszonynak
Szegfű (minta nélkül) - Igen
Szegfű (rózsaszín) - Soha nem foglal elfelejteni
Szegfű (sárga) - Csalódtam benned; visszautasítás
Szegfű (vörös) - Érted fáj a szívem, csodálat
Szépecske - Mindig vidám
Tatárvirág - Érdektelenség
Tátika - Csalás; Bájos hölgy
Tulipán (általában) - Tökéletes szerető, hírnév, Hollandia jelképe
Tulipán (sárga) - Mosolyod olyan, mint a napfény
Tulipán (tarka) - Csodálatos szemek
Tulipán (vörös) - Higgy nekem; Szerelmi vallomás
Viola - Ragaszkodási kötelékek, gyorsaság; Mindig szép"

 


 
"Fohász

Véget ért az éjszaka, a varázslat múlik már,
s nem tudom a holnap hajnal ki karjában talál.
Szárba szökkent szerelem, mond meddig ég?
Hol találhat nyugalmat, ki nem csak a mának él?

Az évek, melyek összekötnek, mint szalmaszál elégtek,
hogy írjam, hogy mondjam jobban: SZERETLEK TÉGED!
Nappalaim, mint a sivár éjszakák,
az éjszakáim, mind suttogó halál.

Fülembe lopják a végzet dallamát,
de közben hiszem még csókjaid igazát.
Véget ért az éjszaka, a hajnal közelít.
(maradj mellettem, maradj mellettem...)
Imám lassan álomba szenderít."

 


 
"Vágyakozás

Felriadtam az éjszaka az álmom tovatűnt
Rád gondoltam kívánva te voltál mindenütt
Kinyitottam a szemem elfogott a rémület
Én itt vagyok te a világ másik féltekén
Hiába nyújtom karom a semmit ölelem  én
Nincs semmi
Körülöttem csak az irgalmatlan süket csend
És szememben a megolvadt éji fény
A kínzó vágy hogy újra velem légy
Elűzd a fájó jelent érezd jó neked velem.
De most nagyon kéne, hogy valaki átöleljen
Testemben az égő vágy felzokog
Már közeledik a hajnal és
Vágyaimat betakarják
A foszló csillagok."

( Demeter Ibolya )

 

 
"Esti álom

Mikor éj közepén csak nyugtalan,
Ágyamban forgok egyre,
Nem jön az álom, nem hoz az éj,
Csak várok egy nem jövő percre.

Várom, hogy valaki
ajtómnál álljon,
Kopogjon, belépjen,
Öleljen, várjon.

Téged várlak esténként,
Pedig tudom, hogy ma nem jöhetsz
Téged várlak minden percben,
Hogy mégis ölelsz, csókolsz, szeretsz

Így most is tudom,
Csak holnap jön,
Mikor látlak,
Foglak, örömöm

Várlak mégis minden éjjel,
Mert tudom lesz majd olyan este,
Mikor nem hiába várok
A kedves szerelemre.

Lesz majd este,
Minden este,
Mikor enyém vagy
S én tiéd szeretve.

Elalszom ezer estével fejemben,
Míg mindben csak rád gondolok,
Hogy ott fekszünk összefonva,
S az estéinkről álmodok."

 

 
"HÉT CSODA

Tudod mi volt a hét csoda?
Egy újszülött mosolya,
Egy falevélen az ér,
Mely a gyökerekig ér,
Egy szó, mely idejében jött,
Egy darab ég a csönd fölött
Egy kéz, mely utánad nyúlt,
Mikor csillagod földre hullt
Télen egy jó meleg szoba -
S ha szépen érkezel...oda."

( Szabó Éva )

 

 
"Elalvás előttre

Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az Idő fundamentumát.
És lenn egy idegen bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét."

( Rainer Maria Rilke - Kányádi Sándor fordítása )

 

 
"Ha valaki jönne...

Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?

Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.

Leoldaná selyempuha kendőjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?

Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre...

S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát..."

( Dsida Jenő )

 

 
"Csillagtánc

Csillagporból csillogó valód.
Elém áll a sohasem volt.
Bolondozunk te meg én,
Az égszínkékben a lég vizén.

Szeretlek, suttogja a szél.
Te meg én úszunk az ég szélén.
Simogass, ölelj, úgy kell még!
A szeretet nekem még nem elég!

Arcon csókol majd a dér,
Hozzád suhogó bársony ér
Kacér táncod engem kér
Csillagod végül az enyémhez ér."

( Preszl Éva )

 

 
"A mosoly

A mosoly nem kerül semmibe.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok,
akik adják.
Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át
kell készülni rá.
Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem oly szegény, hogy
ne érdemelné meg.
A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.
Nem lehet sem megvásárolni, se kölcsönadni, se ellopni, mert ez
olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják.
Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy
nagylelkű: ajándékozd meg!"
 

 

 
"Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan."

( Pilinszky János )

 

 
"Talán

talán egyszer majd
te is megérted
hogy a szeretet fáj
árvasága
csontodig éget
s örvény mélye elől
nincsen menedéked

akkor majd
gondolj rám"

( Szabó Ila )

 

 
"Ne sírj mert vége lett -
Mosolyogj, mert megtörtént"

( Gabriel García Márquez )

 

 
"A néma könnycsepp

Nehéz, ha szeretsz,
s ezt a lüktető érzést
nem tudod kimondani.
Nehéz az út a léleknek
a hangban
megnyilatkozni.

Nehéz a szónak
a lélek ruhájában
a hangszalagokig elindulni.

Nehéz a szó,
ha már nincs
akinek kimondani.

Nehéz a néma könnynek
a szemcsatornán
elindulni."

( Beke Sándor )

 

 
"Miért olyan nehéz?

Miért olyan nehéz? Kimondani,
S csak nézni meredten,
Át a világon az idilli,
Némán tehetetlen csendben?

Miért olyan nehéz? Elhinni,
Hogy a végtelenen túl,
Egyetlen könnycseppbe sírt,
Szerelem-sarj szorult?

Miért olyan nehéz érezni?
Körbezeng, lebeg, átitat,
Harmatlepel, szemkendő, gyógyír,
Bódító balzsamos áhítat.

Miért olyan nehéz? Élni,
Nektárba fúló apró pillangó?
Miért olyan nehéz, ha hint
Rád aranyló port egy rózsabimbó?"

( Gulyás Gábor )

 

 
"Bizakodás

Nem megyek messze többé soha
szíved közeléből.
Hiába viszem magammal
arcod tükrét,
nem látom benne azt, aki elindult,
csak a cserepek széthulló
fényében felsejlő alakot
rajzol az emlékezet.
Melletted maradok,
mert nincsen más,
csak az egyetlen lélegzet
- még ha az utolsó is -,
amely éltet, ha végleg elhagyott
a bizakodás."

( Nagy István Attila )

 

 
"Nincs nélküled

Mi vajon egy éjszaka nélküled?
Mi vajon egy perc, miben nem rád gondolok?
Mit ér mindaz az élet,
Melyben melletted nem én vagyok?

Mi segít át tengereken?
Mi hajt belülről, ha nem te állsz a célnál?
Miért folyik könny a szememből,
Ha kit siratok, az nem te vagy?

Nincs éj nélküled,
Nincs borzongás a percben, ha nem rád gondolok.
Ha melletted nem én állok,
Még biztosan csak feléd tartok.

Bolyongásom célja is te lehetsz,
S valós álmom képe, igaza:
Hogy nem létezem nélküled már én sem
Mind a szerelem záloga."

 

 
"Mágia

Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomon nem volt sem bor, sem abrosz,
szobám kihűlt, pókháló nyúlt nyakamhoz,
a ház üres volt, mégis kulcsra zártam;

az ablakon buktál be, mint a napfény,
az üveg megpendült, de nem törött el,
befűtöttél meztelen köldököddel,
fogad zománcával megterítettél;

azóta úgy élek, mint egy királyfi,
varázslatod valósággá fogadtam,
kincseim köldöködben és fogadban,
kastélyom van, mégsem kell kulcsra zárni;
velem maradtál, - történjék akármi,
gazdag vagyok s immár kifoszthatatlan."

( Jatzkó Béla )

 

 
"Kagylóba zárva

Egy holdvilágos őszi hajnalon,
Nézem a Holdat, és nézlek Téged,
Gyöngy életünk szól át az álmokon,
Kagylóba zárva szállnak az évek.

Összeforrt gyöngy, túl égi álmokon,
Ezek vagyunk, valóság, nem képzet,
Apró porszemek a nagyvilágon,
Csontba zárva, szerencsénk a végzet.

Időtlen idő a mi páncélunk,
Húsunk a lét kristályos anyaga,
Bezárva vígan, szabadon élünk,

A Hold fényénél olykor kinyílunk,
S teknőnket átlengi a vég szaga,
De új porszemben újra éledünk."

( Kéri Ferenc )

 

 
"Annyit álmodtam rólad...

Annyit álmodtam rólad,
hogy már nem is vagy valóság
Lesz-e még időm elérni ezt az élő testet
s megcsókolni e szájon ennek a drága
hangnak születését.
Annyit álmodtam rólad, hogy karjaim,
melyek úgy hozzászoktak hogy ha árnyadat
átkarolják, a saját mellemen kulcsolódnak össze,
talán nem is tudnák átérni testedet.
S ha valódi alakjában megjelennék az,
ami napok és évek óta kísért s fogva tart,
magam változnék árnnyá biztosan.
Ó érzelmek billenő mérlege.
Annyit álmodtam rólad, hogy most már
biztosan késő lenne felébrednem.
Álltomban alszom, testemet kitárva
élet és szerelem minden tüneményeinek,
és te, te számomra egyedül létező,
tán még annyira se tudnám
megfogni a te homlokodat és ajkaidat,
mint a legelső erre jövő ajkát és homlokát.
Annyit álmodtam rólad, annyit jártam,
beszéltem, aludtam a kísérteteddel, hogy
mégsem marad számomra más,
mint hogy kísértet legyek a kísértetek között,
hogy százszor árnyabb árny legyek az árnynál,
mely életed napóráján
vidáman sétál most és mindörökké."

 

 
"A szellemi törvények

Szerelmesnek lenni és igazán szeretni két különböző dolog, miként a
virág és a gyümölcs. A gyümölcs megjelenésével a virág eltűnik.
Ha valóban tudatosan önmagam vagyok, azt élem, amit e pillanatban
tennem kell, azaz beteljesítem a pillanatot, akkor összhangban élek
önmagammal és az élettel.
Életem értelme, hogy önmagamra ébredjek, hogy felismerjem, ki
vagyok, hol állok, hova akarok eljutni, mit akar az élet tőlem,
hogyan tudom azt megvalósítani, hogy ne akarjak más lenni, felszínre
törhessen Igaz Valóm.
Létfeladatom, hogy önmagam legyek.
Ezen a világon semmi sem történik véletlenül, hanem minden az ok és
okozat törvénye szerint működik.
A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a
tökéletlent."

 

 
"Néha nem elég a szó,
kéz a kézben volna jó
a csend hangján mondva el
mindazt, mit szívemtől kérdezel..."

 

 
"Mikori gyengédség

Mikor senki nem lát
én akkor is látlak,
hiába hullnak rád
bármekkora árnyak,
csillagok virága
virul ki lelkedben,
úgy illatozik mind,
mintha tündérkertben.

Mikor nem mosolyogsz,
enyém minden bánat,
szomorú kedvben csak
bámulom ruhádat,
nem merem oldani
egyik nyílását sem,
csonk, meztelen ujjam
bőrödre tehessem.

Mikor félsz csókomtól,
mindig reszket ajkad:
lecsukódó szemed
engem is elaltat,
úgy lapulsz karomban,
mintha senki lennél,
mintha szerelmünkben
sosem nem is hinnél.

Mikor csendesen sírsz
könnyeid szép gyöngyök,
gyöngyeid vizében
tisztulva megfürdök;
gyengéd fájdalmaid
rám boruló sírok:
mikor nem is látod
veled együtt sírok.

Mikor te nem vagy már,
többé én sem élek,
addig sosem látott
árnyékokba lépek,
felkaptatok hozzád
a borús, nagy égbe,
így vegyülök véled
örök végességbe."

( Pogány Zoltán )

 

 
"Ments meg!

Ó ments meg kérlek,
A sötétségtől, ami bennem lakozik!
Gyere, hisz egyedül félek!
Mindenhol ott rejtőzik,
Addig, amíg élek!
Kezem reszket, szemem vörösen izzik,
Gyere, mielőtt elégek!

A lelkemet te birtoklod,
Elvesztem az eszméletem, a föld megremeg
Ne is mondd, hisz úgyis tudod!
Gyere, ments meg, ments meg!
Gyere én Rád várok, gyere, gyere,
Hisz a szakadék szélén állok, MENTS MEG!"

 

 
"Szerelem

Vártál-e már valakit
hosszú órákon át?
Lested-e az ablakból,
remélve, hogy senki se lát?
Rohantál-e, ha megcsörrent
az átkozott telefon?
Hánykolódtál-e álmatlanul
egy-egy hajnalon?

Tudod-e, milyen,
mikor semmi se fontos,
csak a beígért hívás
lenne már pontos!
Tudod-e, hogy fáj,
mikor nem jön el,
mikor bárhogy várod,
ő nem hív fel?

Érezted-e már, hogy a szív
- bár nem tud - mégis fáj?
Tudod-e, milyen, mikor
a körmöd a tenyeredbe váj?
Kívántad-e úgy őt,
hogy sírnod kellett tőle,
hogy soha, de soha
nem lesz eleged belőle?

A szerelem kín,
de szeretünk szenvedni,
s kínunk okozóját
nem tudjuk elengedni."

 

 
"Szeretném ha tudnád

Szeretnék ma álmod lenni,
Minden reggel veled kelni. 
Mosolyommal napot lelni.

Szeretném ha álmom lennél,
Mosolyomra csókkal felelnél
Életeddel meghintenél.

Szeretnék most melletted ülni
Szárnyak nélkül elrepülni,
S a földet így csak megkerülni.

Szeretném most kezed fogni,
Percekig csak Rád mosolyogni
Szívvel mindig érted dobogni.

Szeretném, hogy ez az álmom
Minden nap valóra váljon,
Szíved mindig megtaláljon.

Szeretném, hogy mindig érezd
Te is tudd és mégis kérdezd:
Mindig nagyon szeretlek téged!"

 

 
"Hogyan tudnék élni nélküled? Hisz rólad szól az élet! Nem történhet
semmi sem veled, Míg létezem, és érzek! Hogyan tudnék élni nélküled?
Hisz összeköt az élet! És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem!"

 

 
"Szerelem ég szemében

(Júlia)
Szerelem ég szemében, ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten, hogy Júlia így szeressen?
Mit bánom én, ha tiltják, csak mert Rómeónak hívják!
Bármi az ár, mit kér az ég, semmiség szerelmemért!
Apáink ellenségek, a vonzódás hát vétek!
Egy gonosz égi tréfa, hogy Rómeó és Júlia!

(Rómeó)
Szerelem ég szemében, ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten, hogy Rómeó így szeressen?
Ezért ha kell, esengek! Harcolok, ha másként nem megy!
Mert tudom lesz, ki ellenáll, de nekünk itt ez jár!

(Rómeó és Júlia)
Haragjuk bárhogy szítják, fogódzunk annál inkább!
Együtt leszünk, ha baj van, együtt örömben, harcban!

(Júlia)
Tréfának szánták ott fenn!

(Rómeó)
Hogy én pont őt szeretem!

(Rómeó és Júlia)
Szerelem ég szemében, ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten, hogy engem így szeressen?
Melyik csillag vagy Isten, fogadja hálánk ott fenn!
Oly szép ez égi tréfa, hogy Rómeó és Júlia!"

( Rómeó és Júlia - Operettszínház )

 

 
"E-gész nap egymásról álmodni,
G-ondolkodni, vágyakat szőni,
GY-ászolni a veszekedéseket,
Ü-temesen élni az életet,
T-örekedni a jóra,
T-e + Én ÚJRA!!!"

 

 
"Hadd legyek

Hadd legyek bódító álmod,
Éjjeledben izzó, boldogító vágy,
Ha csikorgó hideg tépi elgyötört tested,
Hadd legyek kandallós, fűtött kis szobád.
Hadd legyek csók szomjazó szádon,
Válladon könnyű, vigasztaló kéz,
Mikor szétesni látod épített világod,
Hadd legyek én a megmaradó rész.
Hadd legyek erős, ha gyengül a karod,
Hadd legyek Nap, ha eged felhőbe fúl,
Hadd legyek édes, gyógyító balzsam,
Ha szívedre sötét árnyék borul.
Hadd legyek ölelő, kéklő oázis,
Hadd legyek illatos fűszer neked,
Ha süllyed a hajó, s reményed sincs már,
Én legyek az, aki úszik veled."

 

 
"MESSZEBB VAGY

Bukdácsolok az álomban:
fel-felriadok,
arcod, kezed, szemed hiányára.
Futnak velem a fürge kerekek,
elringatnának,
mégis bukdácsolok az álomban:
rám emelhetnéd
boldog tekinteted, s akkor megtelne
fuldokló szívem a szemeddel,
tenyeremben hintáznának
játékos ujjaid,
s az arcodba újra meg újra
beleszeretnék.
De hát nem lehet -
messzebb vagy tőlem, mint a képzelet."

( Nagy István Attila )

 

 
"A titkos úton

Ha majd a titkos útra lépek, biztos visszanézek,
távolból csodálva látok majd, ezernyi emléket.

Érzéseket, mire szívem egykor moccant,
félreértett szavakból, mit és mennyit hoztam.

Sok-sok vallomást, izzó varázst, szárnyalást,
tévelygő lelkemben, tetten ért számadást.

Önzőségem mélyeit, mit, miért, s hogy tettem,
mi vezérelt, kiért, hol és merre mentem.

Akkor fog döbbenteni lelkem titkos árnya,
utolsó utamnak is, csak egy volt a vágya.

Érted mentem mindig, abban a reményben,
hogy az út végén is Te vársz, s veled élek szépen."

 
..--Okosság--..
 
Számolni jó!
Indulás: 2006-03-22
 
..Frissitések..
 
Névnapok!!!

 
Naptár


Yumiko Graphic

 
Szerelem!
"A szerelem olyan, mint a kábítószer.
Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek.
Aztán másnap többet akarsz.
Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek.
Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejtheted.
De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz.
Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni.
Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját.
És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért."
 
<3

S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre